24. Tk. - Szent Gellért

Egy újabb csapat érkezett hozzánk Budapestről március 19. és 21. között. Egy kilencedikes osztály vett részt a háromnapos tréningen.

Az osztály azt a célt fogalmazta meg, hogy önismeretre vágynak, mélyebb kapcsolódásokra, arra, hogy olyanokkal is beszélgessenek, akikkel eddig kevésbé, és hogy jobban odafigyeljenek egymásra – türelemmel és nyitottsággal. Mi ezekben próbáltuk őket segíteni.

Ez volt az osztály első többnapos közös élménye: együtt aludni, együtt enni, és közben különböző gyakorlatokban részt venni. Már önmagában ez is intenzív helyzet. Ehhez társult a belső munkák sokasága.

A nyitottságuk már az első pillanatokban megmutatkozott. Ahogy leszálltak a vonatról, és tempósan, energiával telve indultak fel a hegyre. Ott volt bennük a kíváncsiság és az érdeklődés. Ez az attitűd végigkísérte az együtt töltött időt.

A közösen megfogalmazott keretek különösen értékesek voltak. Olyan alapelvek születtek, amelyek valóban segíthetik a mindennapi együttműködést:

• nem beskatulyázni egymást

• türelemmel és nyitottsággal fordulni a másik felé (még ha ez nagyon nehéz is)

• felismerni, hogy nem tudjuk, mi zajlik a másikban – és nem biztos, hogy rólunk szól, amit tesz

• szabad nemet mondani, és jelezni, ha valami nem esik jól

• nem ítélkezni, nem kinevetni egymást

Külön öröm volt látni, hogy ezek nemcsak kimondott mondatok maradtak, hanem a gyakorlatban is megjelentek.

Eredményesnek mondhatjuk ezt az alkalmat, de talán még fontosabb, hogy elindult valami. Olyan folyamatok, amelyek nem érnek véget itt, hanem tovább élnek bennük a mindennapokban.